Helló, február! Ha Isten becsuk egy ajtót, kinyit egy másikat, ahogy mondani szokás. (A lényeg, hogy a két ajtónyitás között az ember ne dögöljön bele az élethelyzetébe.) Volt egyszer egy Pszichotikusok Egyesülete, ami, ugyebár egy eufemizmus a skizofréniára. Tehát skizofrén érdekvédelmi egyesület. Na, ezt most – Freud nyomán – át lehetne keresztelni Kényszerneurotikusok Érdekvédelmi Egyesületévé, mert deklaráltan diszkriminálják a skizofréneket a skizofrén érdekvédelmi egyesületen belül. Skizofrén a helyzet? Mondhatni…
Kezdték azzal, hogy munkarehabilitációt csináltak, és mindenkinek előbbre való lett a dolga, mint a skizofréneké. Módszeresen tették tönkre az egészet, kirúgtak mindenkit, aki nem nyalt a Kényszerneurotikus vezetőségnek. Névleg megtartották ugyan az egyesület nevét, de aki nem volt neurotikus, vagy bipoláris, tehát nem pörgött velük együtt, azt hátrány érte, netán előbb-utóbb kipicsázták. Kezdve a legrégebbi tagokkal… Nem volt könyörület…
Nos, egy olyan idillikus állapotot tettek tönkre, ahol a skizofrének megpróbálhatták embernek érezni magukat, hacsak egy kis időre is… Neurotikus manufaktúrát csináltak egy jól működő egyesületből, ahol a hajcsárkodáson, nyalizáson és kirekesztésen van a hangsúly. Ha nem pörögsz velünk (akik névleg be sem tehetnék ide a lábunkat), repülhetsz te is…
Az egyesület lenyúlása
Tehát egy egyesület lenyúlása történt meg, ahol még mindig a skizofrénekre veszik fel a pénzt, de őket utálják, rekesztik ki, diszkriminálják a legjobban. És ha egy mód van rá, repülnek. Na, mindegy, lehetőségem nyílott közben elmenni kommunikáció MA szakra, a felvi.hu szerint. Nem szép dolog gyermekmegőrzőnek használni egy egyetemi szakot, de lényegében a rehabilitációs munka is csak valami ilyesmi. Gyermekmegőrző. Mert hogy azért a minimális pénzért marják egymást egész nap, amit én az ablakon is kib@szok, ők meg hú, de fontosnak találják ezt az egészet. Dúlnak-fúlnak, perlekednek, társadalmiznak azért a kis lóvéért, amit én s<ggtörlőnek (se) használnék. Főleg, most, hogy leszoktam a káros szenvedélyeimről.
Nincs miért tovább velük vesződni, várni, hogy a dolgok jobbra forduljanak, mert úgysem fognak. A pszichiátriával is egyre kebelbarátibb a viszony. Csak adják meg a százalékot, és nekik is csontig be van nyalva, ők is be vannak véve a buliba. Nem emlékszem már a nevére pontosan, de egy skizfrén fizikus mondta egyszer (jó sok megosztást kapott), hogy az az érdekvédelmi szövetség, ahová beteszik a lábuk a pszichiáterek, hamarosan lehúzhatja a rolót. Sajnálom, hogy nem emlékszem a fickó nevére, engem is így fognak elfelejteni. Nem baj. (Azt, hogy a fentebb leírt módszerekkel bűncselekményt valósítanak-e meg, nem az én tisztem megítélni.)
Szóval, helló, február! (Igyekszem minden hónapban valami személyeset posztolni…)
