Csodálatra méltó, mit keres itt egy pszichiáter, nem? Csernus Dr. könyveit azóta olvasom, mióta búcsút vett a pszichiátriától, és más dolgokkal kezdett el foglalkozni. Ugyan volt néhány orvosos kiszólás is a könyvben, ami nem tetszett, alapvetően arról szeretne meggyőzni bennünket az író, hogy ezt a "búvalbélelt" nemzetet is fel lehetne még virágoztatni, ha olyan pozitívan, és mosolygósan állnának hozzá az emberek a világhoz, mint ő. Mondjuk, Csernus mosolyáról még mindig a cinikus, ordibálós tévédoki jut az eszembe, aki nagyjából hozta is az általános pszichiáter személyiségét, kicsit szadista, kicsit cinikus, kicsit a feketehumor képviselője, ez az általam látott férfi pszichiáterek 100%-ára, mondjuk, igaz. Képzeljünk el egy szakmát, ami kimondva orvosi ugyan, mégis az emberek egyre inkább lefelé süllyedéséhez és tönkremenéséhez, majd halálához járul hozzá. Kiégetté cinikussá, mondjuk ki: g*civé teszi az embert. Csernus - saját bevallása szerint - még tudott idejében váltani, Noszvajon nyitott egy Csendülő nevű helyet, ahol tradicionális magyar ételeket szolgálnak fel. Innen jött, gondolom, A magyar című könyv ötlete is, nagyjából jól van összerakva, de kábé olyan, mint egy óvodásoknak (vagy nagyon aluliskolázottaknak) szóló kiáltvány, tele olyan irodalmi és történelmi példákkal, amiket már 1000x hallottunk. Arra nem nagyon akarok célozni, hogy Csernus ilyen alulművelt (pedig lehet, hiszen nem szakmája sem a magyar, sem a töri). Végülis optimális esetben az író alulműveltsége találkozik az olvasó még-jobban-alulműveltségével, így jóra magyarázható a könyv. Vagyishogy mert a témában könyvet írni, és folyamatosan a felelősségvállalásról, meg bátorságról, meg olyan általam nem ismert dolgokról ír benne, amik sajnos (már) nincsenek meg bennem, vagy nem is voltak, vagy a kollégái már sikeresen kiölték belőlem őket. Mostanában a YouTube-on is utána néztem a dolgainak, fennen hirdeti, hogy a kétkezi meló ugyanúgy hozzátartozik a teljes élethez, mint a szellemi, meg hogy az embernek változ(tat)nia kell, különben belepusztul, talán, ha hamarabb találkozom ezekkel a gondolatokkal, még segít(h)ettek is volna, persze, nem biztos, sajnos a jelen állapotomban későinek érzem. Néha úgy érzem, ezen a blogon csupa olyan könyv és alkotás kap helyet, amikkel ha korábban találkoztam volna, talán jobb irányba terelhették volna az életemet, tágíthatták valna a látóteremet, Babarczy Esztertől, Dr. Batmanghelidj-ig és Dr. Csernusig, így eső után köpönyeg.