Nem beteg vagy, csupán szomjazik minden sejted, a szomjúságot ne gyógyszerekkel kezeld!

Nemrégen olyan rosszul éreztem magam, hogy meg kellett innom egy másfél literes ásványvizet, hogy valamivel jobban legyek. Ilyet életem 45 éve alatt, asszem, nem csináltam, úgyhogy rögtön be is ugrott, hogy ott van az asztalomon Dr. F. Batmangelidj könyve: A tested vízért kiált! Egy iráni orvosról van szó, aki egy gyógyközpontot akart létrehozni Iránban, és akit az iráni "forradalmi" kormány börtönbe záratott,. Minden rosszban van valami jó - szokták mondani, mivelhogy - gyógyszer híján - vízivást rendelt el Batmangelidj a betegeinek, ami hatásosnak bizonyult, és ebből kiindulva jött rá, hogy a vízivás egy csomó mindenre gyógyír - gyomorbántalmak, magas vérnyomás, elhízás, stb. Amikor Dr. Batmangelidj börtönben volt még, iráni lapok publikálták az eredményeit, majd nemsokára szabadulhatott, és meg sem állt Amerikáig. Eredményeit folyamatosan folyóiratokban közölte, de nem mindig találkozott értő közönséggel az orvosi szakma részéről. Könyvében valamiféla paradigma-eltolódást, sőt paradigmaváltást emleget, ez az 1995-ös kiadás óta sem következett be. Ettől még értékes könyvnek tartom. Abból indul ki, hogy a tea, a kávé, az üdítők, az alkoholok folyadék jellegük ellenére inkább vízhajtó tulajdonságúak, hamar átrohannak a szervezeten, és inkább dehidratálják azt. A víz valamivel tovább marad a szervezetben, és az emberi test és agy, aminek nagyrésze víz, így megfelelő "kenőanyaghoz" jut (talán ezt a szót használta valahol a szerző). A vízivó kúrát ajánlott kiegészíteni kisebb-nagyobb sétákkal, hogy meglegyen a testmozgás is, sőt, a sóbevitelt is ajánlja. (Nemhiába van az, hogy 1-1 infúzió-kúra után (amiben csak víz és só van, szinte újjáéled a beteg. A placebo-hatásthoz is nagyban hozzájárul, hogy a placebot vízzel veszik be, a szerző szerint. Köszönő levelek sokaságát csatolja Batmangeldij 1-1 fejezethez, amiből a módszeréről értesült páciensek beszámolói olvashatók, és leírják, mi mindenben volt segítségükre a módszer. Én, a magam részéről még csak pár napja folytatom az intenzív vízivást, a dohányzásról való leszokással együtt. Konkrét eredményem még nincsen. Illetve "mintha" jobban érezném magam néha, de azt még nem merem teljes egészében kijelenteni, hogy alapvetően változott meg minden. Mindegy, mostanában gyakran érzek szomjúságot, amit általában vízzel csillapítok. Ennyi. A borító ne riasszon el senkit a könyv olvasásától, kívánok mindenkinek javulást, aki szükségét érzi, és megfelelően dehidratált mostanra. Tudom, ez a bejegyzés nem feltétlenül illeszkedik bele a blog koncepciójába, illetve pont olyan írások kerülnek fel mostanában, amelyek elfedik az eredeti koncepciót, bár, szerintem belefér ez is, az is, maximum megváltoztatom a nevét és a leírását. Kommunikáció szakon megszokhattuk, hogy az "irodalom" jórészt az irodalomtudományé, és az egyéb írott könyvek tartoz(hat)nak a kommunikáció- és médiatudomány vizsgálódási tárgykörébe (is). Mármint, ha nagyon akarom, és meg tudom indokolni. Ez az orvosi paradigmaváltás, amit a könyv boncolgat, érdekes kiindulópont lehet ehhez. Bár sok elutasításban részesült, talán egyszer felfigyelnek rá jobban, és bekerül az őt megillető helyre. Illetve nálam már bekerült. A bonyolult problémák megoldása néha a legegyszerűbb eszközökben rejlik.