Magamról
Van Bödőcs Tibornak egy régi vicce, ami így szól: "9 évig jártam magyar szakra, de úgy néz ki, hamarabb fejezem be, mint ahogy elvégzem." Ha ez Bödőcs esetében nem is következett be, nálam szóról szóra megvalósult, végül kommunikáció- és médiatudomány szakon végeztem egy BA diplomát, érdekes módon interactive fiction játékokról írva záródolgozatot, de kezdek rájönni, hogy mégiscsak a klasszikus magyar nyelv és irodalom az, ami érdekel, na, jó, lehet kortárs is, nekem már mindegy. Szóval (és tettel), nem ígérem, hogy nem lesznek interactive fiction-ös gondolatrohanásaim, de igyekszem irodalommal, azon belül is irodalomelmélettel, és - történettel foglalkozni a legújabb blogom "hasábjain". És hogy ez mire jó nekem? Amikor még egoblogot vezettem, akkor is volt pár ilyen jellegű írásom, és élvezettel figyeltem, ahogy a magas kúltura (igen, háj, kálcsör) a kezem nyomán digitalizálódik, illetve váltódik aprópénzre különböző blogbejegyzésekben, ezzel segítve néhány lemaradt érettségizőt, vagy akárhogyanis, de magyarra felkészülő diákot. Megmondom, miért döntöttem véglegesen az irodalomelmélet mellett: Egyrészt, úgy éreztem, az interactive fiction-ök, és a játékok világa 40 fölött már nem nekem való. Illetve amennyiben lett volna rá igény, tovább folytattam volna, a blogger általában egy nézettségi k<rva, és ha nem jönnek az eredmények, elillan a kedv is. A bloggernek nincsenek nagy igényei: eredménynek számít az is, ha heti egy-kétszer elbeszélgethet valamiről valakikkel, leginkább a művei, írása, gondolatai kapcsán, akkor teljes az öröme. Legalábbis én így működtem egobloggerként is, és interactive fiction-ösként is, remélem ezután sem lesz ez másként...
P. S.: Megjártam a pszichiátriakritika útját Magyarországon dunántúli mandulafácskaként, bevallom, nem sok sikerrel, csináltam "érzékenyítő kampányt" a skizofréniának, és úgy általában véve a mentális betegségeknek, süket fülekre talált. Végülis ezt a visszajelzést kaptam: "Nem féltjük..." Nem szeretném, ha ez lenne a síromra vésve, ez kb. hasonló, mint a hipochonderé: "Na, ugye, megmondtam?!" Nem szeretnék túl sokat a halállal foglalkozni, úgyhogy zárom is soraim, maradok tisztelettel, "Robert Webbesh".