Hát, igen, Karl Marx leértékelődésének lehetünk tanúi, amikor Marx-nak sem A tőke című művét nem olvassák, A kommunista kiáltvány címűt pláne. Én is évekig üldöztem egy elég jó Marx monográfiát, ha már eredetiben nem olvastam. De végül elengedtem. Így végül Paul Strathern: Marx című mini-könyvével, a Filozófia 90 percben darabjával kellett beérnem.
Az a baj szinte minden Marx monográfiával, hogy figura és életmű szinte mindig összemosódik benne, Marx a szivarozó, nagyivó, koszos, rendet nem tartó, rendszertelen életmódot élő valaki. Életét ilyen behatóan egy porosz birodalmi spicli feljegyzéseiből ismerjük valószínűleg. A rendőrség mindig is megfigyelte, úgy mint Németországban, vagy akár Londonban.
Marx figurája
Akiben Marx figurája szimpátiát ébreszt, valószínűleg nem olvas Marx-ot. Egyébként Marx azzal vádolta a munkáltatókat, hogy élhetetlen életkörülményeket teremt a munkásainak. Amilyenek között egyébként ő is élt a fáma szerint. Friedrich Engels, aki mindig is támogatta Marxot újságírói munkájában, úgymint filozófiájában és életvitelében is, felesége, az arisztokrata származású Jenny mellett szinte második társa volt. Engels felesége viszont írástudatlan ír munkáslány, szinte ennek ellensúlyozásaképpen.
A legfontosabb idézeteket itt, ebben a csökkentett terjedelmű könyvben is megtaláljuk azért Marxtól. A leginkább az tetszett, hogy olyan filozófiát akart csinálni, ami azonnali változást hoz az emberek életében. Jóllehet a munkásokért, a proletáriátusért küzdött, ő maga újságíróskodáson kívül mást nem csinált, értesüléseit is inkább kordokumentumokból vette, minthogy első kézből utánanézett volna. (Ellentétben, ugye, Engels-szel.)
Hegeli dialektika
Egyébként Marx is, mint olyan sokan a korban, Hegel dialektikus materializmusán indulva épitkezik, aminek 3 eleme van: tézis – antitézis – szintézis. Jelezve, hogy a történelem ellentétek harcán keresztül halad előre. Marx szerint a kapitalizmus is csak egy tézis, amit majd megdönt a proletárforradalom (antitézis), és így jön létre a szintézis. A világ egy részén ez létre is jött (a Szovjetunió vezetésével). De nem bizonyult túl sikeres konstrukciónak, ezért a ’89-’90-es években ezek Európában és a Szovjetunióban is felszámolódtak, De egy pár helyen a mai napig megmaradtak. De mondhatni az emberek ott se boldogabbak. Vagy ki tudja, ugye?
Ennyit tudhattunk meg Paul Strathern: Marx című „kilencvenperces”-éből. Egyébként Magyarországnak is kijutott a szocializmusból, aztán itt is volt egy úgynevezett rendszerváltás, ami sokak szerint nem is igazán történt meg csak a szavak szintjén, de ez már nem ide tartozik.
