Ha jól végiggondolom az évet, volt egy ilyen is, amit olvastam, csak időközben megfeledkeztem róla. A véleményem Péterfy Gergely: Kitömött barbár című könyvéről ennyi: Ha nincsenek érvényes megállapításaid korodra vonatkozóan, írjál történelmi regényt. Vagy pedig írjál szexuális témákról. Esetleg vegyítsd a kettőt. Talán annyiban igazságtalan a megállapítás, hogy Péterfy (tudtommal) főleg történelmi témákat dolgoz fel, mondhatni ebben volt sikerélménye.
Egyébként a regény Péterfy Gergely doktori disszertációját dolgozza fel. Amelyben Angelo Soliman, egy Európába származott szerecsen, és Kazinczy Ferenc kapcsolatát vagy talán barátságát dolgozza fel. Ebből, persze, regényváltozatnak is készülnie kellett, megfilmesítésről egyelőre nem tudok, de kiadtak hozzá egy tanulmánykötet is Élveboncolás címmel. Ami, meglátásom szerint az irodalmi hype-olás netovábbja. Az irodalmi berkekben felmagasztalt regényt – érdekes módon – a Molyon főleg negatív kritikákkal illették.
Angelo Soliman holttestét kitömik
„1796-ban Kazinczy Ferenc hét éves börtönbüntetését tölti Csehországban, amikor Bécsben meghal barátja, Angelo Soliman. Holttestét császári parancsra kitömik és kiállítják a Természettudományi Múzeumban. Harminchat évvel később Török Sophie, Kazinczy özvegye elmegy a múzeumba, hogy szembenézzen a kitömött testtel.” – A cselekmény nagyjából ennyi, egy kis szabadkőművességgel, pestisjárvánnyal, és sok szexualitással fűszerezve, amit már felróttam a negatívumai között. Különben meg tulajdonképpen mindegy.
Kicsit fura, hogy Kazinczy Ferenc és Török Sophie teljesen mai magyarsággal beszélgetnek egymással, amikor javában a nyelvújítás idejét éljük a korban. Ezt figyelmen kívül hagyni először súlyos hibának tűnik. Másrészt viszont senkit sem érdekelne egy archaizáló nyelvezetű regény. Mégha az irodalomtörténészeknek is íródott, amint azt valaki megjegyezte. Manapság már a múlt századi századfordulós egy-két szerző is „nehezen olvasható”, vagy legalábbis rámondják a fiatalabb generációknak. Lépjünk hát tovább ezen is.
Összességében nem olyan rossz regény (de nem is túl jó), éppenhogy fogyasztható, ha valaki ezt a korszakot szereti, akkor neki mindenképpen ajánlott. Én, részemről nagyjából felejthető könyvnek tartom, kicsit erőltetettnek látom ezt az Angelo Soliman – Kazinczy Ferenc kapcsolat forszírozását. De ha ez mozgatta meg a Péterfy Gergely: Kitömött barbár írójának fantáziáját, nincs mit tenni. Magam részéről – szerintem – befejeztem a szerző olvasását.
