Sigmund Freud-ot nem különösebben kedvelem, annak ellenére, hogy nem volt pszichiáter, mint sokan (tévesen) közlik. Pszichológus sem volt. Pszichoanalitikus volt, aki azt szerette volna, ha a tárgyát (a pszichoanalízist) elismerik az orvosi klinikumban. De hát nem így történt, sajnos.
Szendi Gábornál olvashatunk Freud-ról (negatív) kritikát. Feldmár András pozitívan nyilatkozott róla, bár az egyetlen dicsérő jelzője nála is a „grafomán” volt. Nekem valamiért eszembe jutott ez a tanulmánya, és feltettem magamban, hogy valamiért elolvasom, mit is is ír, nem annyira az életösztönökről, amit a szexuális ösztönöknek tulajdonít, hanem a halálösztönről.
Halálösztön
Tulajdonképpen semmi különöset, minden a halál felé törekszik, az „énösztön” a „halálösztön”. Egyébként az addigi „örömelv”-központú fogalommagyarázataira – állítólag – a világháború borzalainak hatására jelentkezett a „halálösztön” teóriájával, bár ezt explicite nem mondja ki. Bár, utal valamiféle „háborús traumák”-ra.
Egy időben úgy gondoltam, hogy rehabilitálom Sigmund Freud-ot, mivel eléggé megosztó személyiség, aztán igyekszem megtalálni benne a jót. Sajnos, rájöttem, hogy nincs már rá időm, hogy egy (jóformán) halott tudományág tézisei között bogarásszam, úgyhogy maradtak is a könyvek olvasatlanul. Ezt az egy tanulmányát tartottam még fontosnak elolvasni.
Egyébként pedig az esettörténetei (Patkányember, Farkasember, stb.) kifejezetten idegesítettek annakidején, de hát a pszichiátria Freud-ot szokta előképei között emlegetni előszeretettel, bár szerintem különösképpen fogalmuk sincs a „munkásságáról”. De valamit csak meg kell említeni, nem? Az inzulinkómát, a vízbe mártogatást és a veréseket csak nem lehet…
Szóval akkor ez a bejegyzés ennyi lenne: Hello, Freud!, Viszlát, Freud! Kapott azért kategóriát ő is, nem zárom ki 100%-osan, hogy nem lesz még róla szó, de nem nagyon valószínű. Inkább irodalomként fogják fel manapság az esettanulmányait is, az esszéit is, a tudományban maradandót nem alkotott, legalábbis a kor túlhaladt mellette. Azt, hogy ezt helyesen tette vagy sem, nem az én tisztem eldöntetni. A világ így döntött, és kész. Mindenesetre a pszichiátria helyett megtarthatták volna a tanait, de – mint tudjuk – nem így lett.
