Szentesi Éva A mai naphoz nincsenek emlékeim című regénye körülbelül a hatodik a sorban, úgyhogy meglehetősen későn kapcsolódtam be a regényei olvasásába. Az írónő fogalmazta meg valahol, hogy nem szeretne mindig a rákról írni, csak hát… Egyébként a regényt olvasva inkább arról ír, ami van, a rákból való gyógyulás csak egy a témák közül (bár hangsúlyos).
A küldetésem megfogalmazása (ha már itt tartunk) a szolidaritás a hátrányos helyzetű csoportokkal, úgymint a mentális betegek, idősek. És igen, ide tartozik a rák is. Hosszas töprengés után döntöttem úgy, hogy behozom ezt a tabu témát is a témáim közé. Hadd kezdjem egy személyes emlékkel: Volt egy megboldogult pszichotikus egyesület, ami névleg még fennáll, csak… már nem teljesíti be a küldetését, hogy finoman fogalmazzak. Ha jól tudom, annak idején ők is személyes kapcsolatban voltak a rákbetegek szövetségével.
De vissza a könyvhöz: Engem meglepett, hogy az írónő, aki egyébként civilben, ha jól tudom újságíró, vagy az volt milyen érdeklődéssel fordul korunk eseményei iránt. Mondhatni gyermekien megtalálja a rácsodálkozásra érdemes dolgokat. Nem jellemző rá, ami a mentális betegek sajátja, hogy magába fordul, és kényszeresen kirekeszt dolgokat a világából.
Fő témák
Szentesi Éva fő témái a család, a párkapcsolat, a gyerekkor, kisebb ifjúkori botlások, eltévelyedések, amelyek már bűnné növekszenek. Eljön az idő, amikor muszáj befejezni a „bűnözést”, letenni a cigarettát, az alkoholt, és az étkezésünkből is száműzni sok mindent. Valakinél a rák hozza ezt el, valakinél egyéb betegségek, egyszerűen 40 év felett a szervezet már nem úgy reagál a megszokott dolgokra, és ez az, amit nehéz megszokni. A túlélés érdekében.
Az írónő azt nyilatkozta, hogy az E/3 szerkezettel távolítani akarta magától a főhősnőt, ami érzésem szerint nem sikerült. De szerencsére, hogy nem sikerült, így válik igazán naplószerűvé a regény. És megmondom őszintén, mostanában a tényirodalom jobban érdekel általában, mint a fikció. Ezért is olvasok orvosi témákat (is), bár eddig nem sok eredménnyel, úgy érzem. Itt is volt néhány orvosi fogalom, bár szerintem bőven a tűréshatáron belül.
