Régi vágyam volt, hogy Mad in America írásból egyszer írjak egy pár választási lehetőséggel bíró interactive fictiont. Ez az írás szinte kínálta magát, Cornelia Linder, egy páciens írta, alkalomadtán közzé teszem, angolul kész van, magyarra lefordítom. Végre valami, ami lekötött. Az alkotás elindult az Educational Jam nevű versenyen (és el is fogadták, kész csoda). Egyébként jellemző, hogy már nem nagyon tudok összerakni angol mondatokat (magyarokat még talán), így találtam ki, hogy összeollózok egy MIA történetből egy interactive fictiont. Egyébként elég izgalmas volt csinálni, alkotni valamit, igaz a CTRL-C, CTRL-V módszerrel. Hát, igen, rohamosan öregszem, betegszem. A kvázi egészségesen írt játékaimmal sem vagyok valami hű, de elégedett. Ki kellett volna jobban használni a kapacitásomat, amíg még bírtam. Mindegy, akkor így láttam jónak. A fiatalok jórésze elbassza az idejét hülyeségekre, én sem voltam kivétel. Nem számítottam arra, ami következett. Mármint betegség. A mentális betegséget én nem tartom igazi betegségnek, pláne, hogy ekkora apparátust kellene rá fenntartani, és még növelni. Érdekes, hogy a COVID pandémia alatt a pszichiátriáktól és a pszichiáterektől mondtak elsőként búcsút ideiglenesen a kollegák, szóval jött egy kis vírus, és már rögtön nem volt szükség annyira a pszichiátriára, azért ezt eléggé megjegyezni valónak tartom. Régen nem jelentkeztem, talán megpróbálok kicsit aktívabb lenni, hátha segít valamit az életem vezetésében egy napló-féle. Akkor Isten áldjon mindenkit, most ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, legalább annyira, mint engem, de nem vagyok. Mindenkinek jó egészséget, és ne bassza el senki az idejét hülyeségekre, ameddig még van választása.